0 tétel a kosárban





visszalép



Név:Pócs Tamás Tompox
Becenév:Tompox, Tomi
Csillagjegy:Ikrek
Foglalkozás:Zenész
Család:Elvált (párszor), két lányom és két unokám van. Jelenleg élettársi kapcsolatban.




123




Rólam
Bálint Csaba interjúja apróbb – aktuális – változtatásokkal...

Pócs Tamás Tompox a Szintézis, VHK, a Pókderby, a Csiga-Biga, a Solaris, Napoleon Boulevard, a Progress és a Tompox basszusgitárosa, zeneszerzője, szövegírója. Hogy kezdtél zenélni?

Általános iskola hetedik osztályba jártam, felmentem egy barátomhoz, akinek volt magnója. Feltett Creamet és Jimi Hendrixet. A Sitting On Top Of The World-öt hallgatva, Jack Bruce basszusjátéka miatt akkor és ott elhatároztam, hogy basszusgitáros leszek. Rohadtul nem tudtam semmit - egyesek szerint most sem - de ez most lényegtelen. Édesapám épp Tanzániában volt kiküldetésen - az ottani egyik egyetemen tanított évekig - 1971-ben hazajött szabadságra Belgiumon keresztül, és onnan hozott egy Höfner basszusgitárt.

A violin alakút?

Nem. Ha azt hozta volna, talán ma nem basszusgitároznék, a mai napig utálom azt a hangszert. Nem, egy lapgitár volt. Autodidakta módon kezdtem el rajta tanulgatni. Mikor gimibe kerültem, (a Kőrösi Csomába Óbudán), megalapítottuk a Sör együttest. Kitaláltuk, hogy az milyen jó, hogy mindegyikünk nyakában lóg egy sörnyitó. Volt egy pinceklub, Román Gyula tanár úr, a tornatanár kezelte, megengedte, hogy ott próbáljunk és játszunk, iszonyú sör és borivászatok közepette. A közönség is itta, néhány tanár is itta, meg mi is ittuk. Jött Demeter Laci, aki zongorista volt, tetszett neki, hogy nem játszunk feldolgozásokat, csak sajátokat. Horváth Tibor - aki most már Ablonczy Tibor - volt a dobosunk, Demeter Laci pedig a billentyűs, és csináltunk egy triót. Ehhez kapcsolódóan elmondom, hogy 1971-től szinte minden budapesti Mini, Syrius és Theatrum koncerten ott voltam. Istenítettem őket. És LGT-re is jártam, Frenreisz Karcsi miatt, akit már a Metro-ban is szerettem, meg persze ott volt a Barta Tamás is... Egy évig így játszottunk, mikor csatlakozott Dévényi Ádám, aki később a Bikininek írt dalszövegeket, de egyébként kiváló énekes-gitáros volt. Sajnos nemrég ő is elment az égiekhez... Aztán jött Lakatos Tóni (ma Tony Lakatos) szaxofonozni. A zenekar neve innentől „Megsértődött hátgerinc” volt. Volt a név mögött ideológia, de már nem emlékszem, hogy mi. Ez már komolyabb zenekar volt. Sokat tanultam ezektől az emberektől. Tóni sokszor taxival jött próbálni, majd utána ment az apjával hegedülni valamelyik szállodába. Mikor leérettségiztünk 1975-ben, akkor széledt szét a zenekar. Közben a Höfnert egy Framus-ra, aztán egy japán Status JB-re cseréltem. Ez már mai szemmel is profi hangszer volt. Geróts Zoli billentyűssel és Ablonczy Tibor dobossal megcsináltuk a Szintézis triót, én beiratkoztam a Postás zeneiskolába, aztán konzi előkészítő, ott Gőz László volt a szolfézstanárom. Nagybőgőzni tanultam, azt is vonóval. A mai napig bőgőujjrendet használok. 1979-ig, vagy '80-ig tartott ez a Szintézis formáció, abszolút progresszív rockot játszottunk. Később konzi előkészítőn ismerkedtem meg Török Andorral (Bundi), akivel elhatároztuk, hogy csinálunk egy funkyszerű zenekart, az Earth, Wind and Fire mintájára. ő ajánlotta Horváth Csabát, Charlie öccsét, aki fuvolázik, szaxofonozik és jól énekel, ő csinálta a Derby zenekart. Párhuzamosan működött a Pók együttes, Gömöry Zsolt és Borhy Miki zenekara, mi lenne, ha fuzionálnánk Pókderby néven? Na, ez már tényleg olyan zenekar volt, ahol volt gázsi, Pesti Műsor cikk, és egyetemi klubokban is játszottunk. Végül Gömét elszipkázta a Piramis, ott szaxofonozott, aztán az Eddába került. Zsolti már akkor is nagyon jó zeneszerző volt. Ezzel a zenekarral játszottunk 1981-ben a Dorogi Rockfesztiválon is. A Pókderbyben, illetve utolsó nevén már ZMK-ban esett meg az a sztori, ami Bundival a konzervatóriumi felvételinkhez kapcsolódik. Azért akartunk oda bekerülni, hogy ORI vizsgát kaphassunk. De közben, 1982-ben behívtak ORI vizsgára a konzi felvételi előtt három órával, és egyöntetűen megkapta a zenekar az ORI engedélyt, így már nem mentünk be felvételizni, hanem örömünkben rögtön egy kocsmába indultunk.

Egy rövid ideig a VHK-ban is voltál tag.

Grandpierre Attilával találkoztunk az Andrássy - akkor Népköztársaság útja - egyik sarkán, ő a Hősök teréhez közel lakott, valahol az FMK mellett. Attila egyik közeli rokonom munkatársa volt a csillagdában. Tudós, doktorált emberként természetesen azzal indított, hogy mit iszom? Ott az utcán. Hát, mondom... whiskyt. Egy perc alatt kerített valahonnan. Ez 1979 körül volt, ekkor a VHK már elég sikeres zenekar volt, de épp nem volt basszusgitárosuk, és holnap próba. Jó. Én akkor a Szintézisben zenéltem. De a próba az Olimpia Szállónál volt a város másik végében. Elmentem, és belecsöppentem egy házibuli közepébe. Ez egyébként nappal történt. Talán nem kell hosszasan ecsetelnem, milyen lehetett egy VHK-s házibuli. De közben tényleg komolyan próbáltunk is. Nagyon tetszett a zenekar, nem csak improvizációk voltak, hanem komoly struktúrák is, épp egy E-Klubos koncertre készültünk. Ekkor még a VHK nem volt onnan kitiltva, de személyesen az Ipacs, meg még tán a Sonus igen. Még az is lehet, hogy okkal (hihi). Nyilván úgy mentünk be a koncertre, hogy mindenki totál ki volt festve, hogy a bejáratnál ne ismerjenek meg. Lement a koncert, bejött az öltözőbe Bródy János - aki nagyon érdeklődött minden új stílus iránt - kérdezte pont tőlem: „Mi volt ez? Mit akartok ezzel kifejezni?” Hát, mondom, Vágtázó Halottkémek koncert. De, hogy mit akartunk ezzel kifejezni... hát erre, akkor, ott... félrészegen nem nagyon tudtam válaszolni. Mondtam, hogy mit tudom én? Majdnem egy évig voltam a zenekarban, egész sokat játszottunk, nagy közönségnek is. Ekkoriban vettek fel franciák egy számot, ami egy francia kis, vagy nagylemezen meg is jelent. Ez volt életem első hivatalos megjelenése lemezen. A VHK-ból és a Szintézisből léptem tovább a Pókderbybe.

A Pókderbyből kerültél gondolom a Solarisba.

A Pókderby után még volt egy zenekar, ahol Gömöryvel és a többiekkel együtt játszottam még, de már Oláh Emőd volt az énekes, ez volt a ZMK, a Zenei Munkaközösség. Rövid ideig létezett. Török Andor közben került be a Bizottságba, mert Bán Mari valamiért kiszállt, én pedig Waszlavikkal zenéltem tovább ezen a '82-es nyáron a Csiga-Bigában. A Hajógyári Szigeten is felléptünk egy fesztiválon, Wahorn András szaxofonozott azon a koncerten. Leányfalun próbáltunk a Csiga-Bigával a művházban. Sok szempontból csak foltokban emlékszem erre az időszakra...

Hogy kerülsz a Solarisba?

1980-ban a Pókderbyvel ott voltunk nézőként azon a Pesti Műsor tehetségkutatón, ahol a Solaris feltűnt. Nagyon tetszett a Solaris, és titokban arra gondoltam, nekem itt kéne játszanom! De ez akkor még csak haloványkék gondolat volt, hogy Török Ádámot idézzem. 1982-ben híre jött, hogy Kisszabó Gabi és Bogdán Csabi lelécel az Emeletbe és basszusgitárost kerestek. Czigi hallotta korábban a Pókderbyt, ő ajánlott engem. Elmentem egy próbára, Kollár Attilának, Cziginek és Gömör Lacinak tetszettem, Erdész Robinak szerintem már akkor sem, ő soha nem kedvelt, amit sajnáltam, mert én szerettem őt, de bevettek, és 1982 novemberében játszottam először a zenekarral az E-Klubban.

Kisszabó Gábort és Bogdán Csabát nem sírta vissza a közönség?

Én ilyet nem érzékeltem, de fel kellett kötni a gatyát, mert jó zenészek voltak, illetve ma is azok.

Nem Rausch Feri volt a dobos a belépésedkor?

Akkor nem. Ez érdekes dolog volt, mert Tóth Vili katona volt ekkor, Gömör Laci helyettesítette a zenekarban. Sokszor játszottunk az E-Klubban és egyszer csak lejött Vili, mert leszerelt, de valamiért akkor a zenekar úgy döntött, hogy maradjon Laci a dobos. Nagyon rosszul esett Vilinek, mikor a zenekar közölte vele. Szegény, már ő sincs köztünk...

Hogy jutott el a zenekar a nagylemezig?

Szépen lassan beletanultam a Solaris lelkivilágába. Nekem ez a feszített munka és próbatempó eleinte furcsa volt, rá kellett hangolódni, de tényleg sok segítséget kaptam tőlük. A Marsbéli Krónikák lemezfelvétele 1983 november végén, és a keverés tán decemberben történt. Arra is emlékszem, hogy a Hit is akkor vette fel a nagylemezét. A lemez érdekessége, hogy mi voltunk az első magyar rockzenekar, akiknek nagylemezt engedtek énekes nélkül. Az East és a Panta Rhei is bevett énekest. Mindez úgy jött létre, hogy bevittünk Wilpert Imréhez egy kazettát. Nem tudom, Imre tudja-e mi történt, ha ezt olvassa, remélem majd nevet egy jót, de az történt, hogy meghallgatta a kazettát és elkezdte sorolni, hogy min kell változtatni. Jó. Egy hónap múlva bevittük ugyanazt a kazettát, csak a tokját cseréltük ki, és akkor azt mondta, hogy így már jó. Imrének nagyon sokat köszönhettünk, megengedte, hogy felvegyük a lemezt, bár csak kb. egy hetet kaptunk rá, de úgy, hogy éjjel kettőtől reggel kilencig lehettünk a P. stúdióban. 1984-ben jelent meg. Voltak olyan számok, ahol Erdész Robi ragaszkodott hozzá, hogy mivel a Kisszabó és Bogdán is részt vett a megírásukban, akkor ők is játsszák fel. Ilyen volt az Óz például. És voltak olyanok, amiket a stúdióidő rövidsége miatt a rádiófelvételekből oldottunk meg. Sokat volt a zenekar a rádióban előttem is, meg velem is, tehát ez vegyes volt a zenekari felállást tekintve. Például a Marsbéli krónikák első tétele az rádiófelvétel volt a 8-asban. A többi részét viszont Törökbálinton vettük fel, a P. stúdióban. Bátor Tamás, Buzás Aida és Fábián Tibor vokáloztak a lemezen Kollár Attila mellett.

Látható, hogy temérdek rádiófelvétel készült, miközben a lemezért meg kuncsorogni kellett.
Mi volt ennek az oka?


Úgy emlékszem, Victor Máté szerette a zenekart. Bolba Lajos is. Meg Komjáthy György is. Utóbbinak talán az intellektuális tartalom tetszett. Én ebbe csak belecsöppentem, Robiéknak már megvoltak ezek a kapcsolataik.

Mi volt az első szám, amit már veled kezdett kidolgozni a zenekar?

A Marsbéli krónikák. Vagy az Ülünk a hordó tetején, ami Egészséges optimizmus néven vált ismertté, azt is belépésemkor kezdtük megcsinálni, vagy átalakítani régebbi ötletekből. Tudni kell, hogy voltak régi Solaris-zsengék, amiket később hasznosítottunk. Aztán valaki beállított újabb témákkal, amik jammek formájában alakultak. Hétvégeken többnyire játszottunk, de hétköznap rettentő sokat próbáltunk az Üllői út 26-ban, a SOTE-n. Tényleg majd' minden nap. Közben Kollár Attila az orvosira járt, még nem is volt végzős. Volt, hogy Robi egyedül lement, vagy én a Czigivel és elkezdtünk dolgozni valamin, majd jött mindenki, becsatlakozott. A számok túlnyomó többsége Erdész, Czigi és Kollár gyermekei voltak, de nagyon sok számban az én ötleteim is benne vannak. Például a fekete lemezen, vagy a Nostradamuson sok részt én hoztam, de Gömör Laci és Bogdán Csabi is több dalban szerző. Csináltunk egy pár jó kis lemezbemutatót a Lézerszínházban.

Az óriási lehetett! Ki más játszana ott, mint a Solaris?

Óriási volt. Kellett csinálni oda egy teljes színpadot, hisz ott nem igen voltak koncertek. Sok pénzünk ment rá. El kellett férnie M. Kecskés Andrásnak is, aki pantomimozott. Na most ezt a szerkezetet... most már bevallhatom... részben összelopkodtuk zenekarilag az utcán éjszaka. Részben viszont meg kellett venni. Ezeket behánytuk éjszaka a SOTE kerítésén, majd nappal levittük. Aztán elkészült a mű. Persze Gömör Laci, ahogy feljött koncert elején, azonnal le is esett erről a színpadról, magával rántva a függönyt is. Aggódtunk érte picit, de azért röhögtünk rendesen... Megvolt a lemezbemutató, aztán bizakodva mentünk a második lemez anyagával Wilpert Imréhez, aki közölte, hogy szó nem lehet róla.

Mire hivatkozott? Hogy nem fogy?

Igen. Pedig addigra 30.000 felett kelt el. És ez nem popzene volt. Ma nem is tudom, mit lehetne keresni 30.000 eladott példánnyal. Illetve tudom. De akkor az kevés volt. Erdész Robi erre be is jelentette, hogy ő akkor ezt abbahagyja. Olyannyira, hogy kicsit tényleg abba is hagyta. Két ember jött komolyan számításba utódként. Az egyik Rátonyi Robi volt, de ő erősen jazz zongorista volt. Aztán, akin még nagyon gondolkoztunk, az Gallai Péter volt, aki le is jött a próbára. De aztán jött az Erdész, hogy meggondolta magát. Elkezdtünk gondolkodni, hogyan tovább. Akartunk csinálni egy olyan zenekart, ami énekessel is megállná a helyét. Legfőképpen Robi, Laci és én gondolkodtunk ebben. Kollár Attila és Czigi eleinte ellene volt. Mi lenne, ha énekessel próbálkoznánk, és csinálnánk a Solaris mellett egy másik zenekart? De nem is egyet, hanem kettőt. A másik egy Spartacus nevű heavy metál zenekar lenne, ahol mi a számokat megcsinálnánk, de nem mi játszanánk, hanem Laci szerzett két manöken gyereket. ők csak playbackelnének nyugati mintára.

Nyilván itt akkor már a Napoleon Boulevard megalakulásánál járunk. Mi volt e mögött?
Esetleg, hogy „keressünk már egy kis pénzt is”?


Nem, egyáltalán nem csak ez. Annyi ötletünk volt, hogy abból nagyon sok minden kijött. Minden Solaris szám igazából sokkal több szám egyszerre. Voltak is ezzel akkor fenntartásaim, hogy néha a kevesebb több lenne. És ezzel nem voltam egyedül. 1985-ben járunk, közben azt kell tudni, hogy kirúgtak minket az Üllői útról. Ebben az évben is sokat játszottunk a V'moto-rockkal és az LGT-vel. Össze is haverkodtunk, Karácsony James-szel én családilag is összejártam, meg néha Solti Jánoskával is. James ekkor már zenei rendezőként is dolgozott. A KEK-en jött oda egy V'moto-rockkal közös koncertünkön Vincze Lilla, hogy ő nagyon szereti a Solarist is, és hát figyelemmel kísér, és mi lenne, ha mi meghallgatnánk őt, mert ő énekel ám. Talán nem látta a grimaszokat, amiket akkor vágtunk. Jó, hát persze, majd. Ezt játszottuk egy-két hónapig csalódottan a második lemez hiánya miatt, de a turnék, koncertek azért közben mentek, még egy kis pénzt is kerestünk. Viszont amikor kirúgtak minket a próbateremből, Lilla szerzett egy újat Kőbányán. Akkor már kénytelenek voltunk meghallgatni. Akkor is húztuk, amíg lehetett, de ő kitartóan próbálkozott. Közben mi felvettünk egy demót Szabó György Balázzsal az Old Boysból. Hihetetlen jó hangja volt ezekhez a számokhoz. A mai napig sajnálom, hogy Balázzsal nem vettünk fel lemezt. Nagyon jó lett volna. Amikor aztán meghallgattuk Lillát, jött az állnak a leesése, a csaj tényleg tudott énekelni. 1985 tavasza volt, hát akkor csináljunk egy ilyen zenekart. Kollár és Czigi akkor már megenyhültek, mert azelőtt elhangzott, hogy „eladjuk a lelkünket”, meg satöbbi. Tudod, divatos duma volt ez akkoriban.

1985-ben ők még mindig ebben éltek?

Persze, meghalt az összes rockzenekar, de a progresszív rockot ez nem annyira érintette. És vedd hozzá, hogy Czigi is rettentően dühös volt az Első Emeletbe dezertálókra már évek óta. Az is nagyon nem tetszett neki, ahogy Robi ráerőltette őket az első nagylemezre. Czigi és Kollár Attila ezt nagyon nem akarták. Tulajdonképpen Robi sem bocsátott meg, csak nagyon szerette a játékukat. Én nem voltam rosszban Gabival, azzal a Rickenbackerrel kezdett az Emeletben, amit még én használtam a Pókderbyben. Eladtam neki. A Rickenbackert egyébként cserével szereztem 1980-ban, egy 73-as Jazzbass-t adtam érte. A Solarisban inkább Fender Precisionom volt általában. És ha már a hangszerek szóba kerültek, azt is kitaláltuk, hogy az új zenekarhoz új hangszerek is kellenek. Hát menjünk ki Münchenbe. Az első feleségemet kértem meg, hogy anyámék Trabantjával menjünk ki, mert nekem akkor még nem volt jogsim. Erre a célra 2000 márkát szedtem össze. A nyugati félen is ismerték a Trabantokat, hozták a benzinkúton az olajat előre a keverékhez. Vettem egy (akkor még amerikai) Washburn fejnélküli basszusgitárt, EMG pick-upokkal. Borzasztó jó hangja volt, olyannyira, hogy Gábor is megkívánta és hozott ő is magának az Emeletbe. Úgy tudom, hogy itthon Temesvári Pepó kezdett slappelni, de úgy igazán Gábor meg én kezdtünk el egész számokban így játszani. Nem láttuk, csak lefüleltük, hogyan kell. Én például lelassítottam felvételeket, úgy jöttem rá, hogyan csinálják. Rájöttem, hogy ellenpontoz a balkéz, attól kezdve már könnyebb volt. Beindult a Napoleon úgy, hogy néha a Solaris-szal saját előzenekarunk voltunk. Közben átöltöztünk a szünetben. Ez nem volt rossz, hisz így dupla gázsit kaptunk, meg nem kellett átpakolni a színpadot, de pár alkalom után már kezdtünk fáradni.

A két zenekar, a Solaris és a Napoleon Boulevard stílusa elüt. Hogy készültek a dalok?

Azért nem egészen, sok Solarisos ötletet vittünk át a Napoleonba. Vannak olyan Solaris alapok, amik Napoleon számban is szerepelnek, és fordítva. És hogy hogyan íródtak a dalok? Lilla remekül halandzsázik. Bármilyen nyelven. Voltak olyan számaink, aminek már megvolt a szövege, volt, aminek nem. De utóbbiakat is játszottuk koncerten. Sőt az első lemezre francia halandzsával is került fel szám, amit a közönségből többen érteni is véltek a külföldi diákok közül a SOTE-n. De Lilla, te mit énekelsz? Hát ő nem tudja.

Hogy vette a Solaris közönsége a váltást?

Hú, zordul. A Solaris közönsége alig járt Napoleonra, egy új közönségünk lett. Olyan leveleket kaptunk, hogy ihaj. És később, mikor már nem ment a kettő egyszerre, elhatároztuk, hogy csinálunk egy Solaris búcsúkoncertet. A koncertre összejött 2500 ember a Pecsában. Be akartuk még a végén bizonyítani, hogy megérdemeltük volna a második nagylemezt. Még külföldről is jöttek emberek. Ezen a koncerten nem játszottak a régi tagok és még egy új számot is előadtunk. Mindenki eljött, csak a Lemezgyárból nem jött el senki. Később derült ki, hogy Japánban, vagy Észak-, Közép- és Dél-Amerikában mekkora kereslet volt erre a zenére. Akkor viszont ez senkinek nem jutott eszébe. Igazság szerint nekünk se. Kapcsolataink sem voltak. Lényeg, hogy ezután teljes erővel a Napoleonra koncentráltunk.

Gondolom, énekesnővel már könnyebb volt újabb lemezt kiadatni.
Egyébként volt lemezgyári nyomás amögött, hogy énekest vegyetek be?


Nem. Nem volt. Ez saját ötlet volt. Boros Lajos csapott le a dologra ezúttal. Átvett, mint menedzser is. Csináltunk egy anyagot, nagyon tetszett neki. Bár először azzal nyitott, hogy tud egy menedzsert, úgy hívták, hogy Erdős Péter.

Hát persze, egy énekesnővel felfegyverkezve, hová is mennétek máshová?

Elmentünk Péterhez, aki először is mondta, hogy nagyon tetszik neki az anyag, de a név, az nagyon rossz. A név egyébként úgy lett, hogy mindenki összeírt 20-20 nevet. Először az én egyik ötletemre szavazott a zenekar, hogy legyen Budapest. De aztán kitalálták, hogy akkor összekeverhető lesz a híres népi együttessel. Aztán Gömör Laci papírján szerepelt, hogy Napoleon, meg hogy Boulevard. És Erdész Robi indítványára a kettőt összeraktuk.

Nekem mindig az volt az elméletem, hogy ez a név rímel némiképp - talán a kilépett tagok miatt is - az Első Emeletre.

Ez eszünkbe sem jutott, teljesen más stílust játszottunk, és ekkorra már a kezdetekhez képest, véleményem szerint nagyon negédes lett az Emelet. Persze nagyon jó zenészek, jól ki volt találva, jártam is a koncertjeikre.Visszatérve Erdőshöz, tetszett neki az imázs is, akkor már kitaláltuk a szőkített hajat. Sőt, ki is voltunk festve, toll fülbevalók, '80-as évek. De jött azzal, hogy a név, az legyen Kukuriku. Ezt találta ki. Hát, erről szó sem lehet, rögtön mondtuk neki remegő szájszéllel. Jó, de akkor induljunk az Interpop Fesztiválon. „Van valami esélyetek, de nyilván egy nagyon csinos, jó seggű nő fogja megnyerni”. Gondolt itt az új felfedezettjére, Zoltán Erikára. „Azért menjetek el, jó tanulópénz, én visszaadlak titeket a Boros Lajosnak, de azért figyellek benneteket”. Hát elmentünk erre a fesztiválra, amit úgy megnyertünk a Kérlek ne félj című számmal, hogy az elő, a közép és a döntő közönségdíját és a nagydíjat is mi hoztunk el Zoltán Erika helyett. Nagyon nagy sláger lett a Szerelemre születtem, de ott mi nyertünk. Talán ez, vagy talán még a következő fesztivál volt az utolsó, ami még igazi fesztiválsztárokat szült Magyarországon. A '88-ason futott be Zámbó Jimmy. Nagyon bennem van, ahogy a '88-as fesztivál előtt, amikor Emerton díjat kaptunk a Kongresszusi központban, jött szembe Novai Gabi, bemutatta Jimmyt és mondta négyszemközt, hogy ebből az emberből sztár lesz. Mondtam neki, hogy én ezt nem hiszem, mert mikor Jimmy megszületett, nyilván az orvos sírt fel először, de aztán Gábornak lett igaza, és később én is összehaverkodtam kicsit Jimmyvel, mert ő is a Magneotonnál volt „leszerződve”, másrészt kénytelen voltam elismerni a tehetségét.

A Napoleon sztárzenekar lett.

Karácsony James-szel beszélgettünk még egy régebbi közös Solaris - LGT turnén, aki azt mondta, hogy figyeljétek meg, itthon eljuthattok egy bizonyos szintig, de feljebb nem. Gondoltuk akkor, hogy szeretnénk azért előbb eljutni legalább arra a szintre. És eljutottunk, és rájöttem, hogy James-nek igaza volt. Akkor még voltak politikai határok is. Csak egy példa, hogy még 1986-ban is ment a hülyeség. Valaki kitalálta odafenn, hogy az a sor, „hogyha eljönnek majd a repülők”, azzal mi háborút akarunk. Még ekkor is volt szövegcenzúra. Sajnos 1986-ban a fesztivál után hosszú ideig nem engedték ki a lemezt, pedig még nagyobb dobás lett volna, de így is bőven aranylemez lett, pedig csak '87-ben jelenhetett meg. Aláírtunk egy exkluzív szerződést öt lemezre, a második még ugyanabban az évben kijött. A szerződésben minden jogról le kellett mondani. Eladtunk összesen egymillió feletti példányt, de szerintem ennek a kétszerese mehetett ki a Szovjetunióba és a „baráti” országokba, amiről mi nem is tudtunk. De az információ azért csak eljutott hozzánk. És persze így ebből a pluszból egy fillért nem kaptunk. Mindegyik 2-400.000 példányban kelt el itthon. Vincze Lillával az akkori utolsó lemez, a Mennyből az angyal volt. Legalábbis Napoleon Boulevard néven, merthogy 1988-ban is két lemez jött ki, az egyiket ugyan Lilla szólólemeznek tituláltuk, de természetesen ez is teljes egészében NB produkció volt, csak Boros Lajos nem akarta, hogy egy évben megint két nagylemez jöjjön ki, mert így többen megveszik. Ez így is volt, Lajos már akkor sem volt hülyegyerek, és rövidtávon ez be is jött. 1990-ben már érezhető volt a lemezeladási példányszámok csökkenése. Abban az évben jött ki a Legyetek jók, ha tudtok, de már Lilla nélkül.

Hogy történt a váltás?

1989-ben váltunk meg egymástól, a '90-es lemezen már Vámos Zsolt gitározott, Barcsik Vali volt a billentyűs és már Könczöl Szilvi énekelt. Pásztor Laci vett át a Magneotonhoz. Borostól már csak azért is megváltunk, mert ő nagyon erősen benne volt abban, ami ahhoz vezetett, hogy kirúgtuk a Lillát. Meghívtak a Midem fellépésünk után Londonba néhány hétre lemezfelvételre. Na most, fű alatt mindenki kiment, Boros, Bors Jenő, a fél Hanglemezgyár és Lilla... egyedül, és ez - úgy tudom - nagyrészt Lajos és Bors Jenő miatt történt így. Meg persze a művésznő is nyakig benne volt.

De hát, hogy történhetett meg ez egy lemezfelvétel apropóján, hogy a zenekar nem megy ki a lemezfelvételre?

Hát csodálkoztak is kint, hogy hol a zenekar. őket ugyanis nem értesítették. Mi akkor épp az ötödik Boulevard lemezt, a Mennyből az angyalt vettük fel Törökbálinton, mikor megtudtuk, hogy kimennek nélkülünk. Lilla nem szólt nekünk. Persze, hogy berágtunk. A nőt haza is küldték egy hét után, mert egyedül nem tudtak vele mit kezdeni. Felvettük az alapokat, mikor hazajött, felénekelte az énektémákat, de akkor már vége volt mindennek, megállapodtunk, hogy kirúgjuk. És ez meg is történt. De közben kaptunk egy erdélyi turné felkérést. A Dohány utcában volt a jogdíjkifizetés helye, vele szemben egy eszpresszóban ültünk össze, felajánlottuk Lillának, hogy ezt a turnét még csináljuk meg együtt, de ő meg volt sértve és öntudatosan nemet mondott, úgyhogy Erdélybe már Barcsik Valiékkal mentünk ki.

Így 30 év távlatából, ez most is egy jó döntésnek tűnik?

Igen. Határozottan igen. Nem bántuk meg. És ha visszagondolok, ezt ismételte meg a hölgy az elmúlt két évben is. Mindig törekedett arra, hogy úgy tűnjön, a zenekar csak kísérőzenekar mögötte. Volt sok jó dallamötlete, de nyilván nem ő volt a fő zeneszerző. Az tagadhatatlanul Erdész Robi volt. Robi nagyon tehetséges zenész, a nagy baja az volt, hogy nem szeretett színpadon zenélni, inkább csak stúdióban. És ez rá még jobban igaz, mint Presserre.

Mesélj a Napoleon Boulevard sikereiről.

Az igazi giga-mega siker a Júlia lemez után köszöntött ránk. Emerton díj, ORI nívódíj, stb. Aztán később folytatódott a sikersorozat a Legyetek jók, ha tudtok lemeznél is, Lilla nélkül is. Senkit nem zavart, hogy azt a számot Barcsik Vali énekelte fel, koncerten ugyanúgy kiabálták neki, hogy „Lilla, Lilla!” Könczöl Szilvi még messziről hasonlított is Lillára, rá is kiabálták, majd szemrebbenés nélkül kértek tőle autogramot a Lillás lemezekre is. Mikor énekest kerestünk Lilla után, szóba került Keresztes Ildikó is, de nem vállalta, mert akkor indult a színházasdi nála. Megkerestük Sárközi Anitát is, aki szintén jó hang, de ő sem vállalta. Végül gondoltunk Sipos F. Tamásra is, tehát gondolkoztunk férfiban is, de ez sem jött össze, mire Erdész Robi kiszállt a zenekarból. És ha ez nem lenne elég, korábban Czigi is kiszállt, és ő Lillával ment tovább, miközben ő akarta a legjobban kirúgni Lillát. Kollár Attilával és Gömör Lacival úgy határoztunk, hogy nem hagyjuk abba. Barcsik Vali lett a billentyűs, úgyis a zenekar körül sertepertélt, még roadolt is, meg hát Laci egy óvatlan pillanatban feleségül is vette. És Könczöl Szilvi lett az énekes, akit Vámos Zsolt ajánlott talán. Szilvi Szekeres Tamás zenekarában énekelt akkor. Nehéz volt vele együtt dolgozni, mert sokszor nem jött próbára, később ezért is váltunk meg egymástól. Gömör Laci és Vali ötlete volt a Legyetek jók, ha tudtok feldolgozása, kiváló ötlet volt, jó lemez lett. Ez már a Magneotonnál jött ki, aminek a Magneton volt a testvércége. Együtt adták ki a lemezt. És a Magneton a rendszerváltás forgatagában jóval többet adott el a lemezből, mint amiről nekünk és a Magneotonnak beszámolt. De még így is dupla aranylemez lett. A szövegeket főleg Vali, Szilvi és én írtuk vegyesen, a fő zeneszerző Vali volt. Könczöl Szilvi helyett tehát ismét énekest kerestünk. Megjelentem a Közgázon egy Bergendy koncerten, ahol aztán az öltözőben már kevésbé voltam szimpatikus Bergendy Pistának, mint addig, mert elszipkáztam Lastofka Beát a vokálból. Csinos is volt, jól is énekelt. Beindult egy új Napoleon korszak, megcsináltuk az Egyenlítői Magyar Afrikát. Ezen a lemezen még producerkedett és hangmérnökösködött Erdész Robi is. Megjelent, de nagyon berágtunk Pásztor Lacira, amiért annak ellenére, hogy az előző dupla aranylemez lett, ezt csak kazettán volt hajlandó kiadni, CD-n nem. Pedig szerintem ez volt az NB egyik legjobb lemeze. Pásztor nagy dobása a Filmslágerek magyarul, általa bevallottan a Legyetek jók album hatására született, mégis kihagyott minket belőle, hát egészségére... Az Egyenlítői Magyar Afrika Trenka Csaba Gábor utópisztikus könyve alapján készült. Ennek megfelelően egy csomó szám inkább Solaris hangulatú. Csak közben Lastofka Bea már készült kivándorolni Kanadába, akkor az Eddás Pethő Gabi menyasszonya volt, aki már előtte kiment Alapi Pistivel. Bea már terhes volt, de még nem látszott rajta. Én mentem el vele a Brit Nagykövetségre, mintha én lennék a párja, így kapott turistavízumot a kimenetelhez. Jó fej voltam mi, hogy eltűnjön megint az énekes? Mindenesetre Bea távozása után Napoleon Bulvárnak írtuk a zenekar nevét, így jelent meg a Jó lenne, ha jó lenne. Nem voltak kiforrottak a számok, nem lett igazán nagy siker. Ezzel lett vége a régi Napoleon időszaknak. 1993 szilveszterén hakniztunk utoljára ezzel a zenekarral. Ide tartozik, hogy 1993-ban mélyrepülésbe ment át a zenekaros koncertezés, mindenki diszkókban kényszerült haknizni. Haknik persze voltak a '80-as években is, de nem így. A gazdasági válság is éreztette hatását, de azért még éppen lehetett pénzt is keresni. Volt, hogy egy nap ezer kilométert mentünk diszkótól diszkóig, volt olyan hétvége, hogy harmincezer forintot is kerestünk egy nap haknikkal, ami akkor nagy pénz volt. Ráadásul olyan helyeken, te jó isten, hogy életemben nem hallottam a faluról, de aranyberakás mindenütt, meg kivilágított szökőkút a diszkóban. Pénzmosás hegyek...

Közben a '90-es években a Solaris is újraéledt.

1990 márciusában csináltunk a KEK-en egy úgymond búcsúkoncertet Lillával, és ott fellépett a Solaris is. Az 1990-es Solaris dupla lemezt a Napoleon sikereinek köszönhettük. Kaptunk mindenféle díjakat és elismerést a Napoleonnal és a Lemezgyár felajánlotta, hogy teljesítik egy kívánságunkat, a zenekar meg egy új Solaris lemezt kért. Egy része fel volt véve korábbról, de jó részét 1990-ben vettük fel. A Los Angeles 2026 végre megkapta a maga fél lemezoldalát. Nekem egyébként a kedvenc Solaris lemezem nem ez, hanem a Nostradamus. Ez nyilván szubjektív. A dupla '90-es lemezt a Boros még kiadta egy szimpla CD-n is, amire nem fért rá minden. Beteljesült egy régi álmunk, hogy megjelent a dupla lemez, ez egyfajta kárpótlás volt. 1993-ban volt egy újabb Solaris koncert a SOTE-n, ahova 3000 ember jött el, és további emberek sora állt a metró kijáratig. Elkezdődött valami. Kollár doktor ekkor a Klinikákat otthagyva készült átmenni a Szent Imre Kórházba, és köszönettel a SOTE-nak címmel ment ez a koncert. Attila azóta visszament a SOTE-ra, de ez itt búcsúzkodás volt. Ez után nem történt semmi egy ideig zenekari vonalon, viszont volt egy videotékám, ami akkor még elég jól ment, és '91-ben megszületett a második kislányom. És dolgoztam a Magneotonnál is „Logisztikai munkatárs”-ként ami - félreértés ne essék - sima sofőri állás volt egy furgonnal, elég szar pénzért, de akkor ez némi segítség volt az ínséges időkben. Aztán '95-ben felhívott Erdész Robi, hogy akarunk-e Solaris koncertet? Hát persze - mondtam. „De ez Los Angelesben lenne”. Há, hülye vagy. „De nem, ez igaz, küldenek repülőjegyet, mindent...” Persze, benne voltam. Mikor megjött a repülőjegy, kezdtük elhinni, hogy ez tényleg igaz. 14 óra repülés után megérkeztünk Los Angelesbe, ahol viszont nem várt senki. Ellenben odaugrott három koldus, aki levett minket némi pénzre. Érted, csóró magyarok megérkeznek LA-be, és rögtön koldusokat segítünk ki. Gondolkodtunk, hogy menjünk haza, de végül kis idő elteltével megjelent az emberünk, Greg Walker, aki főállásban a Boeingnél volt mérnök, ismert minket felvételekről, ő szervezett minket erre a Progfestre, méghozzá headlinernek, mert nagyon szerette a Solarist. És itt derült ki, hogy nem vagyunk mi itt az USA-ban ismeretlenek, másfél órát dedikáltunk. Egy srác Londonból jött el csak azért, mert hallotta, hogy fellépünk. Mert ugye Japánban közben kiadták a Marsbéli krónikákat CD-n. Azt el kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült ez az út, de ez szerintem csak azért lehetett, mert magyar nem volt a szervezésben (bocsánat). Egy érdekesség: Hegedűs A. Laci - a Kishegedűs - jött velünk technikusnak. A helyszínen modern digitális pult volt, amit viszont nem tudott kezelni a helyi személyzet, végül Laci segített az amerikai technikusoknak, különben nem lett volna több fellépős a fesztivál. Érdekes volt. Itt elkezdődött egy sorozat, borzasztó nagy siker volt, nem véletlenül lett belőle dupla CD és nem véletlenül hívtak vissza a következő években. Még itt helyben egy brazil szervező meghívott egy következő évi koncertre Rio de Janeiroba. Luxusszálló a Copa Cabanán, tetőn medence, stb. Itt szoktuk meg, hogy mindig manjana van. Déli helyeken nem szabad sietni. Semmi pontosság, semmi stressz. Itt már feltűnően sokat dedikáltunk általunk nem ismert kalózlemezeket is. És nem csak a japán CD-t, de a magyar LP-ket is.Itt jött egy újabb amerikai ajánlat is a New York melletti Betlehembe és Washingtonba, progfesztekre, 1999-ben. A két újabb amerikai koncert után még az USA-ban tovább invitáltak minket Mexikóba. Játszottunk 2001-ben Mexicaliban és Mexikóvárosban is. Ide már Kisszabó Gabi nem jött velünk, azt hiszem többek közt azért, mert fél a repüléstől. Korábban úgy játszottunk mindketten, hogy két külön negyven perces blokkunk volt és egy közös húszperces. Mexico Cityben volt életünk legjobb koncertje, és itt már mexikói kalózlemezeket is találtunk. Elképesztő kiadások, össze-vissza kavart zeneanyaggal rajtuk.

A Nostradamus már a Periferic Recordsnál jelent meg.

Már '99-től ennek a lemeznek a jegyében zajlottak a koncertek. Czigi 1998-ban sajnos elment az égi zenekarba. Már Los Angelest is a Periferic Records terjesztette, Böszme, vagyis Böszörményi Gergely adta ki a két első Tompox lemezt is. 2004-ben Monterreyben is adtunk két koncertet. 2006-ban közönségigényre jött a Müpa. Nagyon jó koncert volt, szerintem a legjobb magyarországi koncertünk. Előtte a főpróbán Robinak begörcsölt a keze, féltünk, hogy nem tud lemenni a koncert, de lement. Totális sold out, kellett volna egy ráadáskoncertet is csinálni.

És itt ér véget valahol a Solarisban a történeted...

Tulajdonképpen még nem. De ami miatt nem adják ki ezt DVD-n - pedig 10 kamerával rögzítették - az meggyőződésem szerint azért van, mert én még játszottam ezen a koncerten. Mert ugye összezördültünk Robival.

Azóta tulajdonképpen ki vagy radírozva a történetből.

Minden erővel megpróbálják semmissé tenni a zenekarban töltött 29 évemet. 2011-ben hagytam ott végleg a Solarist hivatalosan. Erdészék azt mondták, mikor erre rajongók rákérdeztek, hogy „Tamásról sem most, sem a jövőben nem nyilatkozunk”. A legnevetségesebb az volt, hogy használtak a 2013-as koncertjükhöz egy képet, ami még velem készült 2006-ban, de leretusáltak róla. Nevetségesen kicsinyes. Sőt, röhejes. Ahelyett, hogy csináltak volna egy új fotót. 2006 után összehoztam a Solaris Fusiont, aminek az volt a fő oka, hogy a Müpa után Erdész bejelentette, hogy ő többet nem lép színpadra. Ezt később még különböző koncertek után többször bejelentette. Holott meghívtak a Miskolci Operafesztiválra, hogy adjuk elő a Nostradamust. Én meg játszani akartam, a zenéből éltem. Gömör Lacival és Barcsik Valival kezdtük el a zenekart, de ment a fesztivál a név körül, erre megváltoztattuk Nostradamusra. Főleg Solarisokat játszottunk, de Vali elkezdett saját dalokat is írni, amiből lett egy lemez is. Ezt nem érzem annyira sajátnak, csak Vali dalai kerültek rá. ő egyébként borzasztó jó zeneszerző. Kedvelem a mai napig. Káptalan András volt a szólógitáros, aki régebben Vörös Pistivel játszott a Prognózisban. A fuvolisták akkoriban sűrűn változtak... A Nostradamus zenekar után, 2008-ban alapítottam a Tompoxot, ahová Gömör Laci már nem jött, hisz pénzt keresni ezzel nem igazán lehet, és ő megunta a szélmalomharcot. Illetve ennek először Solaris Tribute Band volt a neve. Felhívtam Kisszabó Gabit, aki elég józan gondolkozású ember, megkérdeztem tőle, hogy szerinte is baj van-e a névvel, meg hogy játsszunk Solarist is az új zenekarral? Á, dehogy, nem érti Erdészt, meg a Kollárt sem. Rendben, gondoltam, de mégis változtassunk nevet. Ne legyen harag, hiszen akkor még Solaris tag is voltam. Ekkor találtam ki, hogy a nevemből legyünk Tompox. Említettem, hogy édesapámmal voltam Tanzániában, ott tudták így ejteni a Tom Pócs nevet. A cs betű számukra kimondhatatlan volt. Azóta játszunk folyamatosan. Kijött két lemez, úgy tudom, ezek Japánban is megjelentek. Tasi Ádám fújt ezeken, és most megjelent a harmadik, a „Reinkarnáció”, ahol már Kovács Sára Dizna fuvolázik, Dizna is kiváló muzsikus, és remek ember.

Mindig azt gondolom, valahol ez nekünk, közönségnek szerencsés dolog, mert ha nincs ez a balhé, akkor Erdész Robi nem csinálná mostanság is a Solarist, mintegy dacból. Beszéljünk az új Napoleonról is...

2010. január 30-án volt egy nagy visszatérő koncert a Syma Csarnokban, ami után persze, hogy kaptunk újabb meghívásokat, de Erdész megint bemondta, hogy soha többet nem lép színpadra. És ahogy ez már megszokott, ettől függetlenül folytattuk, mert nélküle is van élet. Még ő ajánlotta maga helyett Lisztet, Nagy Zsoltot. 2011-ben sajnos megváltunk Gömör Lacitól. Akkori feleségemmel, Horváth Ildikóval - aki akkor a zenekar menedzsere volt - még ragaszkodtunk volna hozzá, de Vámos Zsolt és Liszt azt mondták, hogy ha ő marad, akkor ők mennek. Lilla is minden áron ki akarta tenni, erre sajnos én is belementem. Ezt a lépést azóta megbántam. Pláne, hogy erre Kollár Attila is kilépett. Gilián Gabi jött dobolni és kézenfekvő volt, hogy a Tompox fuvolistája, Tasi Ádám jöjjön Attila helyére. Vámos Zsolt volt az első, aki megunta, hogy Lilla hülyének nézi és 2014-ben kilépett. Ugyancsak kézenfekvő volt, hogy Mátyás Szabolcs jött helyette a Tompoxból. Egy darabig békésen ment ez a dolog, de Lilla párja elkezdett beleszólogatni a zenekari dolgokba - szerintem csak a „művésznő” szócsöveként, mert Zsoltot jó embernek ismerem - mire a feleségem otthagyta a zenekart, okos enged, szamár szenved alapon. Milyen igaza volt. Ezután egyre több Lilla szólókoncert lett. Ezt persze nem tudtuk megtiltani, de ahová ő elment szólóban, oda a zenekart már természetesen nem hívták. És mindezek betetőzéseként, Lilla 2015 decemberében, párjával történt szakítása után, bemutatta új felfedezettjét, egy csajt, hogy ő lesz a menedzser. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ezzel elkezdődnek a legnagyobb problémák. Innentől Lilla már erősködött, hogy legyünk Vincze Lilla és a Napoleon Boulevard, merthogy arra több ember jön be, higgyem el. Mondom, nem hiszem el, de... legyünk. Békés ember vagyok, belementem. Viszont kezdtünk egyre kevesebb pénzt kapni, mi, zenekari tagok. 2016 tavaszán volt egy koncert a Legendában. Feltűnően kevés pénzért. Kérdeztem Lillát, hogy hát ez egy kis klub, mennyi pénzt kapunk? Hát, ennyit - meg ennyit, mondta. A Napoleon koncertet megelőző napon a Tompox-szal játszottunk ott, azért csak rákérdeztem az ottani szervezőnél, hogy mennyi az annyi. Majdnem a dupláját mondta. Hm... A koncert után, az úgynevezett menedzser kezembe nyomott x forintot, a fuvolistának meg ennek egy részét. Na, erre kivertem a balhét. Utána mentünk a következő koncertre vidékre, ahol régi ismerősöm volt a jegyző, hát ott is rákérdeztem, hogy mennyit kap a zenekar. Hát ott is többet. Szóvá tettem, mire az úgynevezett menedzser üvöltözött, hogy semmi közöm hozzá. De akkor kinek van? Merthogy én voltam a zenekarvezető, illetve a Napoleon Boulevard név tulajdonosa is 50%-ban. Ekkorra már Mátyás Szabi is megunta egyesek cezaromániáját és egyéb viselt dolgait, kilépett a zenekarból.Én még két hétig bírtam. Aztán 2016. augusztus 17-én, Kolozsváron, koncert után egy ottani étteremben volt egy kellemes balhé, és bár a kaja és a bor finom volt, másnap felfüggesztettem tevékenységem a Napoleon Boulevardban, ami korántsem jelenti azt, hogy kiléptem a zenekarból. Természetesen sok rajongónak feltűnt a sorozatos télak, írják is sokan nekem, hogy ez már nem Napoleon Boulevard. És igazuk van. Le is tiltottam a név használatát - amihez jogom van - mert ez már kicsit sem Napoleon Boulevard, hanem VL és kísérőzenekara. Értelmezhetetlen vendégfellépőkkel, teljesen stílusidegen szám átdolgozásokkal, stb. Ehhez képest szerencsére a Tompox egy feszültségmentes baráti közösség...

Mik a terveid mostanság?

Jó lenne egy világsztár előtt előzenekarként fellépni, mert még mindig nem ismer eléggé minket a magyar progresszív rockot szerető közönség. Szeretnék csinálni egy kis progresszív zenei fesztivált, ahol négy-öt zenekar lépne fel. Meghívnám az After Cryingot is. Meghívnám a Solarist is, függetlenül a köztünk fennálló feszültségtől, bár ők nem hiszem, hogy vállalnák a közreműködést. És van még pár név, akit meghívnék. Ez még csak egy kósza gondolat, kellene hozzá egy szponzor. Vagy több...




Zenekaraim


Albumok
Hangszereim







ÁSZF          Adatvédelem          Oldaltérkép          Vásárlói tájékoztató          Szállítási feltételek          Impresszum          Gyakran Ismételt Kérdések


Copyright © TOMPOX. Minden jog fenntartva.         Email: tompox.zenekar@gmail.com