Regisztráció


        Bejelentkezés



bekakátam
0 tétel a kosárban





visszalép



Név:Török Andor
Becenév:Bundi








Rólam
Úgy 1976 környékén, a lakótelepen, ahol laktunk, volt egy srác, aki dobolt, és poénból engem is megtanított egy pár alapritmusra. Persze nem dobfelszerelésen, hanem csak úgy az udvaron a padon, ahol állandóan lógtunk, egyszerűen tenyérrel a térdemen...

Ősszel új suliba kerültem, volt egy suli zenekar a „Junior együttes” akinek a gitárosa az osztálytársam lett. A fiú vécében az órák közötti szünetekben mindig mutogatta nekünk az új számokat. Ő gitározott, én meg az ablakpárkányon hoztam a ritmust... jó hecc volt.

Pár hónappal később a zenekar tagjai valami csajon összevesztek, és a gitáros új zenekar szervezésébe kezdett... Ő jegyezte meg először: Neked dobolnod kéne... legyél te az új dobos! Én persze nem vállaltam a feladatot, hiszen csak egy-két alapritmust tudtam, azt is csak a térdemen, vagy a mellékhelyiség ablakpárkányán... Ez a mondat azonban nem veszett a végtelen pusztaságba. Egyre jobban elkezdett foglalkoztatni a gondolat: hogy kéne dobolni tanulni. Meg is kértem a lakótelepi srácot, hogy tanítson dobolni, de ő, maga helyett elvitt a Postás Zeneiskolába, ahová felvételt nyertem Nesztor Iván dobtanár csoportjába... Innen számítom a dobos pályafutásom kezdetét.

A suli zenekar többször átszerveződött... egy-két iskolai rendezvényen kívül azonban nem nagyon játszottunk, de továbbra is nagyon jó hecc volt...

Első komoly zenekarom a Kentaur Rock Zenekar volt, ahol Kukovecz Gábor (ma Pokolgép) volt a gitáros és Paksi Endre (ma Ossian) basszusgitározott. Itt belekóstolhattam a Metál zene kellős közepébe... de később kiderült számomra: ez nem annyira az én zeném... így kb. egy év múlva kiszálltam a zenekarból. Közben persze szorgalmasan jártam a zeneiskolába.

Második zenekarom a „Bizottság” zenekar volt, ahová Bernáth „Maci” a zenekar hasig érő szakállas gitárosa vitt le, és pár buli után én váltottam Bán Mari dobost a zenekarban. Mindeközben komolyan tanultam dobolni, és életem akkori irányát már csak a zenében láttam...

Zenei tanulmányom során a Jazz konzi előkészítő kurzusában a „kiszenekari gyakorlati órák” során ismertem meg Pócs Tomit, aki a tanórai jazz zenekar nagybőgőse volt. Tamással összebarátkoztunk, és onnantól sülve-főve együtt lógtunk... Valahogy megismerkedtünk a híres Horváth Charlie öccsével Horvát Csabával (kis Charlie), aki az Olimpia együttesben fuvolázott és énekelt. Csináltunk egy funky zenét játszó, Derby névre keresztelt zenekart. Kellett még egy gitáros meg egy zongorista. Megismerkedtünk Gömöry Zsolt (ma EDDA) és Borhi Miki (ma Madarak zenekar) a Pók együttes tagjaival, a két zenekar fúziójából alakult meg életem első komoly, saját számokat játszó zenekara a PÓKDERBY együttes. Rendszeresen játszottunk egyetemi klubokban, a Budai Ifjúsági Parkban, készültek újságcikkek a zenekarról, stb… 1981 után a kis Charlie kiszállt a zenekarból, és őt Oláh Emőd váltotta, aki akkor fejezte be a jazz konzit ének szakon. A zenekart is átneveztük ZMK-ra (Zenei Munkaközösség), mert a kis Charlie elvitte a Derby nevet. Ezzel a Zenekarral 1982-ben ORI Működési Engedélyt kaptunk, amely szerint hivatásos előadóművészekké léptünk elő...

A ZMK zenekar aztán nem volt hosszú életű, Pócs Tomi ’82-ben a Solaris-ba került, helyette Galla Miklós GM 49 nevű zenekarának basszusgitárosa Horvát Csaba került a zenekarba. A zenekar a Caméleon nevet vette fel... Oláh Emőd helyett Fereczy Andris (későbbi: Bakter Brothers, KEP RBB) és Vadon Irén jazzénekes lettek az énekeseink. Zenei irányunk az Earth Wind & Fire típusú Soul zene. Ennek hatására jelentős mértékben kibővült a zenekari létszám is. A banda ritmus szekciója kibővült Müller Gyuri (conga) és Berecz Endre ütőssel, (Lobogó zenekar, majd később: Bikini), és a zenekar állandó 4 tagú fúvósszekcióval dolgozott. Már itt komoly szerelembe estem a perkák okozta lüktetés és kattogás világával.

Mikor Gömével 1983-februárjában bevonultunk katonának, a zenekar szünetelt, később elintéztük, hogy a civilek bejöhessenek a laktanyába heti két alkalommal próbálni, így a zenekar a szerzői alkotás idejét élte. Buli nem volt, de komolyan próbáltunk, és Gömével minden időnket a zenekari számok finomításával, repertoárunk bővítésével töltöttük.

1984-ben leszerelésünk után nagy erőkkel próbáltunk bulikat szerezni, de akkoriban egy 13 zenészből álló zenekart nagyon nehezen lehetett eladni. Göme időnként elment a Piramissal haknizni, majd 1985-ben az EDDA végleg elszipkázta. A Kaméleon zenekar ezzel darabjaira esett. Éry Balázzsal (zongora) és Csohány Gábor basszusgitáros énekessel új zenei irányt váltottam, jó számok születtek, de valahogy nekem hiányzott a perkák „kattogása”... és éreztem, hogy ez a formáció velem nem juthat messzire...

1986 tavaszán Jós Pisti a Zoltán Erika Management vezetője által kerültem a Zoltán Erikát kisérő Erotic nevű zenekarba, ahol Hoffer Gyurival (ma Drappsapka) Vámos Zsoltival később (pl. Bon Bon, Napoleon Boulevard), Éry Balázzsal (Komár László és több más formáció), és még több kiváló zenésszel zenéltem együtt.

1989-ben a zenei vonalon kívül eső vállalkozásba kezdtem és úgy beindult, hogy fel kellett adnom Zoltán Erika zenekarának tagságát, amely már több hetes külföldi turnékat is elvállalt, a vállalkozásban alkalmazott dolgozókat nem hagyhattam több hétre magukra, vagyis ezeken a turnékon nem tudtam részt venni. Így gyorsan kiderült, választanom kell: zene vagy vállalkozás... Én a vállalkozást választottam, de bevallom nagyon hiányzott a zene...

1999-ben második vállalkozásként nyitottam meg a belvárosban a teljes egészében saját belsőépítészeti ötletek alapján, magánkivitelezésben épült, patinás hírű JazzGarden nevű zenés klubot, mely minden este élő zenei koncerteknek adott helyet. Itt újra előkerült a zene az életemben, csak nem én játszottam... Hazánk legjobb jazz formációi léptek fel estéről estére (pl: Bontovics Kati, Babos Gyula, Szakcsi Lakatos Béla, Dés Laci, Vukán Gyuri, Tony Lakatos, Gerendás Péter, Horváth Charlie, Éliás Gyula, rengeteg külföldi és hazai sztár, hangszeres szólisták stb.), és több alkalommal játszott nálunk a Solaris emlék formáció is...

2002-ben ismét a ritmusok felé fordultam, de nem dobokon, hanem régi szerelmem beteljesüléseként, congákon, bongón, és egyéb ütőhangszereken kezdtem gyakorolni. Dobos gyakorlatomból kifolyólag gyorsan haladtam az ütéstechnikák elsajátításával és hamarosan több zenekari formációban ütősként kezdtem játszani. (Pl: Cornélio Tutu Band, Fekete Linda és a Rió Brasil, egy Kentucky (USA) állambéli gitáros: Bruce Lewis Band nevű zenekarában soul zenét, Patricio Baeza Chilei gitáros zenekarában latin zenét, Éliás Gyulával Berry White emlék zenekar, Bódy Magdi, Téli Márta, Gerendás Péter, saját dalaikat színesíthettem...).

2010 novemberében a magam és sok zenész sajnálatára végleg bezárt a JazzGarden.

2017–ben, sok-sok év után, felhívott Pócs Tomi telefonon, hogy időnként nincs-e kedvem a Tompox-ban perkázni. Volt. Ezután, amikor Tamás szólt, hogy menjek... én mentem...

A 10 éves szülinapi koncerttől kezdve minden buli előtt szólt Tamás, hogy menjek... míg végül 2019 májusában a Legendai buli után egy beszélgetés alkalmával Tamás nekem szegezte a kérdést, hogy lennék-e állandó tagja a zenekarnak...

Hát így lettem a Tompox zenekar állandó ütőhangszerese...
Találkozunk a következő Tompox koncerten.






ÁSZF          Adatvédelem          Oldaltérkép          Vásárlói tájékoztató          Szállítási feltételek          Impresszum          Gyakran Ismételt Kérdések


Copyright © TOMPOX. Minden jog fenntartva.         Email: tompox.zenekar@gmail.com